2.rész

Nem titkolózók Odett csak ne itt!.-mondta kicsit ingerülten.-

Majd Odett begurult elszakította a kezét a Castielétől tánc közben s erre mindenki felfigyelt. A zene leállt és mindenki mindket nézett.

Castiel mond el mi van veled! Mivel bántottalak meg?! Vagy ki....- de ordibilásom véget ért mert Castiel a szavaimba vágott.-

Az a bajom hogy Kentinnel jössz suliba minden reggel és látom hogy jól érzed magad vele...-üvöltötte az osztály előtt.-

De miért borulsz ki ennyire miatta?.-mondtam kicsit félve-halka.-

Mert fontos vagy nekem Odett!

Majd néma csend lett a teremben s mindenki táguló pupillákkal méregette Castielt és engem. Még Mrs. Emili is. Majd egyszer csak valaki megtörte ezt a csendet aki nem volt más mint...

Á Castiel! Talán féltékeny vagy?.-kérdezte Kentin egy gúnyos vigyorral az arcán.-

Féltékeny én? Chö..Ha még féltékeny is lennék akkor egy igazi férfira lennék féltékeny....-a hangaja lekezelő volt.-

Láttam hogy Kentin begurult és gyilkos pillantások keretében nekiugrott Castielnek. Mrs. Emili próbált rájuk szólni de azt nem hallota még az elefánt sem a füleivel. Próbálták lefogni Kentin akinek időközben felszakatt a szája. Majd az egésznek én vetettem véget egy tipikus lányos szokással hátha arra felfigyelnek. Akkorát sikítottam hogy szerintem még a halottak is felketek rá.

Elég legyen!.-mondtam remegő hanngal majd kifutottam a teremből. A folyosón hallatszótak lassú lépteim s hangos zokogásom. Rosa hűen a ment mögöttem. Nem szóltam semmit csak a vállára borultam és sírtam. Sírtam míg ki nem csengettek. Rosa nyugtatgatott majd elment mert egyedül szerettem volna maradni majd utam a lányöltöző felé vettem. S csak én voltam ott a gondolataimmal.

Hogy érti azt Castiel hogy fontos vagyok neki?-szipp-szipp-

Úgy hogy szeretlek!-toppant be Castiel az én legnagyobb csodálkozásomra.-

Castiel! M-Mindent hallottál?

Igen Odett. De mi ezen olyan furcsa?

De hogy érted hogy szeretsz és hogy fontos vagyok neked?

Miért számodra nem vagyok fontos?.-bevágott egy műdurcit majd felnevetett.-

Dehogyis nem te kis hülye!.-nevettem.-

Akkor mit nem értesz?

Hát azt hogy hogy szeretsz? Úgy mint egy barátot vagy úgy mint egy...-de mondatomnak egy hatalmas megelpődés vetett véget.-
Államat finomat megfogta másik kezével egy tincset tett a fülem mögé és majd behunytam a szemeim és vártam mi lesz. Megcsókolt. Megcsókolt és éveztem minden egyes pillanatát.

Ez elég válasz a kérdésedre?.-mosolygott.-

De mi lesz azzal hogy barátok vagyunk?.-kérdtem fülig pirulva.-

Az a múlt.De te és én vagyunk a jövő! Nem tudok továbbra is úgy tekinteni rád mint egy barát. Kényeztetni akarlak mint ahogy azt egy lány megérdemli. És csak az enyém lennél. Csak. Az. Enyém.

Akkor ezért volt..az ott...Kentinnel?.-morzsoltam el egy könnycseppet.-

Igen. Nem bírtam jó szemmel tovább nézni ahogy csapdát sző neked és te bele esel a hálójába!

Már miért szőne csapdát?.-kérdeztem csodálkozva.-

Kentinnek barátnője van Odett.

H-Hogy mi?! De hisz minden csajt lekoppint csak...csak...-ajjaj.-

Csak téged nem.-fejezte be a mondatot Castiel.-

Hogy ez mekkora..na mindegy majd beszéle vele. De veled most beszélek. Mi lesz velünk?.-hajtottam le a fejem és tanulmányoztam a cípőm orrát.

Ahogy szeretnéd.-majd mélyen belenézett a szemembe s fogta meg a kezem. Felégett bennem a tűz s a vágy. Ugyanazt akartam amit ő. Hogy csak az enyém lehessen.Majd valami olyat tett amire egyáltalán de abszolút nem számítottam volna.Castiel letérdelt majd e szavakat mondta...

Odett Brown! Kérdem én. Lennél a barátnőm?.-majd oda nyújtotta a kezét.-
Igen.Igen igen igen!.- Ugrottam ki a bőrömből majd Castiel felált. Mélyen belenézett a szemebe majd megcsókolt. Visszacsókoltam. Csókjaiban bátorság és tűz volt fel lelhető. Majd Castiel kezét megfogtam s megfordultam. De mikor mefordultam teljesen lefehéredtem. Olyas valaki volt a légtérben akit egyáltalán nem vártam tárt karokkal....